10. Fejezet: Kihallgatás, pizsamaparty, Lucy szerelmes

Reggel arra keltem, hogy valaki nagyon nyomja a csengőt. Nem bírt abbamaradni, így a nyuszis hálóingemben lekászálódtam a lépcsőn, és a kapuig vánszorogtam.
- Eleanor?- csodálkozva néztem rá, mire kicsit elkezdett aggódni.
- Esetleg túl korán jöttem? Jaj, bocsi! Akkor egyedül megyek suliba..- már fordult is volna vissza, amikor még elkaptam a karját.
- El! Gyere be, gyorsan elkészülök és rohanunk!- mosolyogtam, majd beljebbengedtem barátnőmet.
Be is jött, az étkezőben pedig egy székre ültettem.
- Akkor pillanat, gyorsan itt leszek!- hadartam, és majd' elestem miközben rohantam föl a lépcsőn.
Magamra kaptam egy fehér pólót, meg fekete rövidnadrágot, és rövides fésülés után Eleanor elé pattantam.
- Hogy nézek ki?- vigyorogtam, majd válaszát meg nem várva futottam a konyhába, mert eszembe jutott, hogy valamit majd kell ebédelnem.
Anya egy műanyag dobozt hagyott a pulton. "Perrie" volt ráfirkantva, én meg kinyitottam, és rájöttem, hogy az az én kajám lesz. Egy zacskóba hajítottam, amit meg a táskámba. Az enyém mellett még Peyton meg Sierra ebédje hevert, így fölordítottam nekik, hogy én mentem, ők is készülődjenek és induljanak a suliba.
- Én már készen vagyok, indulhatunk.- jött le kecsesen a lépcsőn díva húgom, majd ki is ment az ajtón.
- Sierra!- üvöltöttem föl a másikhoz, aki már szaladt is Peyt után.
Szóval a két kistesó lerendezve, már csak én hiányzok. Hamarosan mi is utánuk mentünk az utcán, miközben néha-néha egymáshoz szóltunk. Nem rosszban vagyunk, vagy valami, egyszerűen nem volt témánk. Unalmamban hallgattam inkább zenét a telefonomon, egy fülhallgatóval, miközben ritmusra léptem. Csak húsz perc kellett, és a fehér épület előtt álltunk. Nem, nem a Fehér ház volt úticélunk, hanem fehérre festett iskolánk. Be is rohantunk, mert kicsit késésben voltunk. Ott Ashley pattant elém.

-Sziasztok! Na, jöttök a pizsipartimra?- lelkesedett. Basszus, kiment a fejemből!

-Én igen.-előzött meg El.

-Klassz, te, Pezza?- mosolygott. Nem szerettem volna elszomorítani, így bólintottam.

-Persze!- nevettem kínosan.

-Jaj, de jó!- futott el. Látom nagyon várja ezt a partit.
Mentünk a szekrényünkhöz amikor meghallottam El-t.

-Elfelejtetted, ugye?- mosolygott.

-Te egy gondolatolvasó vagy?- vettem a kezembe tankönyvem.

-Ismerlek.-nevetett.-Nem írsz anyukádnak, hogy mehetsz-e?

-Jó ötlet.-vettem elő a virágos hátlapú mobilom. Hívást intéztem anya felé.

-Szia, Perrie, miért hívsz? Sietek a munkába!- kapkodott. Hallottam ahogy fut.

-Elmehetek egy osztálytársamhoz pizsamabulira?- tettem fel a kérdést, majd barátnőmmel reménykedve vártunk.

-Hova? Mikor?- halmozott el kérdésekkel.

-Hol lakik Ash?- emeltem el a telefont a fülemtől.

-Knight Street 105.-válaszolt El.

Elismételtem a helyszínt.

-És ma. Holnap délelőtt meg hazamegyek.-terveztem.

-Rendben.-erre ujjongani kezdtem.

-Köszi!

-Aztán legyetek jók!

-Oké, szia!- tettem le.-Pizsiparti, megyeeek!- mosolyogtam El-re.

Erre elkezdtünk lányosan ugrálni. Ekkor megjelent a csapat akik gúnyolták a kinézetemet.

-Mi van, megjelent a legújabb Barbie?- mondta az egyik vékony hangon, mire nevetésben törtek ki.

-Fiúk!- kiáltott be El a terembe. Aztán reménykedni tudtunk, hogy kijönnek.

Szerencsénkre kiléptek az ajtón. Egyszerűen a gonosz csoport felé mutattam, mire közelebb léptek hozzájuk.

-Miért ide jártok rendszeresen csajozni?- A csapatban most csak lányok álltak.

-Mik vagytok ti, testőrök?- nevettek.

-Nem, viszont egyszer egy infóórán majdnem börtönbe kerültünk! Tudunk igazán durvák is lenni.- mondta Niall, mire önkéntelenül is elnevettem magam.

-Így volt.-helyeseltem.

-Lányok, ti most menjetek be.-nyitott ajtót Louis, mire berohantunk a terembe. 

-Mi folyik kint?- dőlt az ajtónak El két perc múlva.

Erre megvontam a vállam.

-Mit csinálnak kint a patkányok?- állt föl a padjából Lucy.

-Beküldtek minket a terembe, most pedig valami durvát csinálnak azokkal a srácokkal.-meséltem el a sztorit.

Lucy belülről kopogott, mire Niall nyitott neki ajtót.

-Igen?- kérdezte unottan.

-Mi a francot csináltok?- tette csípőre a kezét Lucy.-És..-de itt Niall félbeszakította, a muttatóujját pedig Lucy szájához emelte.

Ezzel becsukta az ajtót, de a lány még mindig úgy állt ott, mint egy csodálkozó szobor. 

-Lucy!- lengettem meg a kezem az arca előtt.

-Mi van?- hirtelen lehajtotta a fejét és sürgősre vette a dolgot.

-Mi a baj?- ráncoltam a szemöldököm, mert elkezdett gyanúsan hátrafele lépkedni.

-Semmi!- legyintett, de megbotlott egy táskában és a földre zuhant.

Felsegítettük, mire leült a padjába.

-Megőrültél?- álltam elé.

-Mi? Nem!- rázta hevesen a fejét.

-Nézz rám!- utasítottam, de nem tette. Fogtam a magazinját, mire automatikusan felnézett. És mit láttam..

-Lucy, te elpirultál!-tátottam a szám.

-Edwards, te teljesen hülye vagy...-nézett újra a földre.

-Tetszik Niall?- erőltettem.

-Fúj!- rázta a fejét.

-Tudom ám.-csaptam le a Glamourt.-De nyugi, titok marad.-mosolyogtam, majd mentem a helyemre. Már félúton jártam amikor Lucy megszólalt.

-Köszi..

Belőlem aztán kíváló nyomozó lenne! Sosem hittem volna, hogy pont Lucy szeret bele valakibe. Ő inkább a szingli éltanuló, akinek nincs ideje párkapcsolatra. De hogy ennyi ideig tudta titkolni.. Pedig simán észrevehettem volna. 

De ekkor sajnos megszólalt a csengő, és a diákok nyavalyogva ültek a helyükre. 

-Mivel kezdünk?- mosolygott rám Jade.

-Töri.-válaszoltam meg a kérdést kedvesen.

-Köszi. Amúgy ma nem tudsz jönni FitTeenre, én sem megyek. Készülődök és megyek Ash pizsibulijára.-lelkesedett.

-Én is.-mutattam magamra.

Ekkor a tanár bejött és becsapta maga mögött az ajtót. 

-Helló, Mrs. Marple!- kántálta az osztály.

-Jó reggelt, gyerekek.-sóhajtott, majd belekortyolt a kávéjába.-Ma fogalmazást fogtok írni. Kolombusz Kristóffal kell felfedezetek Amerikát. Mi történtek, hova mentek, és hogy?- magyarázta el, mire elővettük a füzeteink.

Mrs. Marple néhanapján tud kedves lenni. Néha. Álmosnak látszott, így szinte észre sem vette miket csinálunk. Legtöbben a hátsó padnak dőltek a székükkel, a lábaikat felhúzták, és a kezükbe fogva a füzetüket írtak. 

-Nekem kész!-jelentkezett hevesen Harry. Majd' kiesett a padból.

-Ilyen gyorsan?- lepődött meg a tanár.-Rendben. Olvasd!- erre a fiú összenézett Niallal, aki vigyorogva feküdt a padján. 

-Szóval találkoztam Kristóffal. Mentünk egy kicsit, majd felfedeztük Amerikát, aminek egy apró részét elfoglalja California. Itt élek a mai napig.. jó, innen már Niall találta ki. Egyedül azt nem értem, hogy miért nem az igazgatóval kezdte, hisz a méretei meghaladják Amerika területét.-persze mindenki vigyorogva fedte el az arcát, nehogy a tanár észrevegye a vihogásunk. És igen, az igazgató tényleg nem a legsoványabb ember a világon.

Szerintem ez tökéletes ébresztő volt a tanárnőnek. Olyan vörös lett a feje, mint egy paradicsomnak, mire az "író" csak cukin elmosolyodott.-Cupcake!-erre páran kiengedték hangos nevetésüket. Jó, végül mindenki röhögött.

Kivéve Marple-t. Ő rázta a fejét.

-Mit is várhatnék ettől az osztálytól?- majd tök természetesen leült és írt tovább.

Már kezdtünk lecsendesedni, de pár kósza nevetés még mindig hallatszott. A helyzet viszont nem javult. Lucy Glamourt kezdett olvasni, Ashley a tolltartójába tette a mobilját, és azon nézte a Gossip Girls-t. Egyszer még hangosan fel is nevetett. Niall egy nagy szendvicset evett, fél kezével a bontatlan könyvét tanulmányozta. Én is követtem ezeknek a példáját, és egy papírra firkálni kezdtem a cuki tollaimmal. 

Programunkat megzavarta a csengő, amikor a tanár gyorsan összeszedte a cuccát és kirohant a teremből. Hirtelen mindenki beszélgetni kezdett, pakolt. Ekkor valamiért kutatni kezdtem a zsebemben, és megtaláltam a cuki üzenetet. Szóval amikor minden lány elhagyta a termet, a fiúk előtt becsaptam az ajtót.

-Ez egy kihallgatás lesz.-tereltem vissza őket a padjukba.

-Mi van..?!- értetlenkedett Louis.

-Valamelyikőtök tegnap ezt az üzenetet küldte nekem!- majd egy mágnessel a táblára rögzítettem a cetlit.-Nos? Ki?- mentem közelebb hozzájuk.-Talán Niall?- ültem a srác padjára.

-Nem! Tényleg!-védte magát. Mélyen bele kellett nézni a kék szemeibe, és láttad, hogy tudja ki volt az.

-Biztos?- döntöttem meg a fejem.

Megrázta a fejét.

-Van egy tesztem!- majd megöleltem. Nem pirult el. Gondolom tetszek annak, aki a levelet küldte, így végigölelgettem a fiúkat, de senki sem mutatta jeleit a tetszésnek.

-Akkor ki?- ültem gondolkodva egy padra.

-Úgyis megtudod. De azért köszi az ölelést.-kacsintott Niall, majd elmentek.

Igaza lehet... Arra is rájöttem, hogy Lucy-nak ki tetszik. Arra csak rájövök, hogy én kinek tetszek! 

Ezzel pedig magabiztosan mentem volna ki a folyosóra, de csöngettek. Ne már! Szóval kilépkedtem nagy fáradtan a suliboxomhoz, majd lajhár tempóban a matekcuccommal a helyemre mentem. Pedig tök éhes voltam! Még szerettem volna enni! De ezt az órát is korgó gyomorral fogom végigülni. És valamilyen okból kifolyólag még álmos is voltam..

Egy szerencsém volt: hogy Mr. Thid, a matektanár sosem dolgoztat minket annyira. Felad egy munkafüzeti oldalt, amit megoldunk egy óra alatt. Vagyis kb. három percig befirkálunk valamit, aztán úgy csinálunk, mintha még szorgosan írnánk. Most is így volt, mindenféle mintával pingáltam ki a könyvet. Hirtelen a táblára néztem, és mi volt rajta??! A cetlim! Úristenem! Ott volt, rá volt írva minden! És a rosszabb még az volt, amikor a tanár a táblára szegezte a tekintetét.

-Oh! Köszönöm, aranyosak  vagytok!- mondta furcsán, mire alig bírtam visszafojtani a nevetésem. De a fiúk is, mert ők tudták mi van oda kirakva.

Az arcom a tenyerembe temettem. Annyira vigyorogtam, hogy fájt a szám. 

-Edwards!- szólt Thid.-Mi olyan vicces?- Erre tágra nyílt szemekkel néztem körbe. Pedig tudtam, hogy rólam volt szó. 

-Hát...-vakargattam a fejem.-Elnézést.

Erre a tanár csak megrázta a fejét. Szerencsére kicsöngettek, így kicsaptam az ajtót és rohantam a büféhez. Beálltam másodikként a sorba, majd amikor sorra kerültem, kértem egy finom, csokis muffint. El ráérősen sétált mellém. Egy padon ültem a folyosón, mert kint esni kezdett az eső. 

-Miért nem ettél az előző szünetben?- ült le.

-Kihallgattam a fiúkat. De nem törtek meg.-panaszkodtam, majd haraptam a sütibe.

-Kár.-biggyesztette le a száját.

-Mindegy is. Majd csak rájövök.-vontam meg a vállam.

-Mint arra, hogy Lucy szerelmes Niallba?- Ne! Én tényleg nem mondtam másnak semmit erről!

-Hogy tudták meg?- kérdeztem ijedten.

-Lucy kiállt egy padra az udvaron, maga köré hívta a lányokat és mindent elmesélt.-óriási kő esett le a szívemről.

Beszélgettünk még egy kicsit, majd indulhattunk be, biológiára, amit újra Mr. Thid beszélt végig. Kivetített egy filmet növényekről. Őszintén bevallom, én figyelmesen néztem végig. Egyszerűen lekötött. De pl. Ashley fülhallgatóval megint GG-t nézett. Ez az óra jól telt el.

Szünetben megint pakolásztam, majd siettem átöltözni tesire. Beléptünk Eleanorral a kártyánk segítségével az öltözőbe, majd ávettük a suli által tervezett tornaruhánk. Fehér póló a gimi logójával és egy lila nadrág. Igen, a CaliforniaCats-ben, ahova fiúk is járnak, a fő szín a lila. Majd egyszer kinyomtatom a logót és a naplómba ragasztom. Na mindegy. Szóval tesin cigánykerekezni tanultunk, aminek a nagy részében Jade segített és Daniella. Mondjuk nekem ment, ezért segítettem a többieknek is. Szegény El képtelen volt kinyújtani a lábát. De sok gyakorlás után sikerült neki is. Annyira örült neki. 

Aztán miközben a többiek gyakoroltak, Jade hihetetlenül ügyes dolgokat csinált. Kézenállt tíz másodpercig ( jó, nekem ez nagy dolognak számít ), lógott a bordásfalon, spárgázott és rengeteg klassz dolgot csinált. Következett a szünet, átöltöztünk, és az öltözőben sor került egy kis "csajos csevegésre" is.

-Mindenki jön a pizsibulira?-lelkesedett Ash.

-Ahaa!- mondtuk kórusban.

-Kösziii!- mosolygott, majd kirohant a helyről.

Mi is követtük, mert még elő kellett pakolnunk. Még van egy föcink és egy technikánk, de az kedves tanárral. Föcin a tanár fél órát késett, aminek nagyon örültünk. Addig a padunkon ülve beszélgettünk. Aztán Jade mutatott nekünk egy nagyon vicces olyan.. tornás.. izét. Szóval kézen állt a padján. Nagyokat nevettünk rajta, a fiúk is megpróbálták, de Zayn leesett a padról. Viszont amikor meghallottuk a tanár cipőjének a kopogását, leültünk és csöndben néztünk az ajtó irányába. Belépett, elnézést kért a késésért, majd amíg mesélt, eltelt 15 perc. Kimentünk, és élveztük a szünetet. A technika meg hihetetlenül könnyű volt. Miss Elena egy nagyon öteletes ceruzatartót csináltatott velünk. Wc papír gurigára színes papírcsíkokat ragasztottunk. Lucy és Ash nagyon csajosan végezték el a feladatot. A lila, rózsaszín és fehér árnyalatai fedték be a gurigát. Mind jól elszórakoztunk vele, még Elenát is rávettük, hogy készítsen egyet. Közben jókat nevettünk, mindenki a padján ült és beszélgetett. Aztán azt találtuk ki, hogy mindenfélét írunk a ceruzatartónkra, aztán egy kivalasztott személynek adjuk. Természetesen én El-nek készítettem egyet. Ráírtam, hogy mennyire jó barátnő, és milyen sokat jelent nekem. Mert ez igaz.

Viszont én nem tőle kaptam. Hanem Nialltól. Mert hirtelen egy tartó a fejemnek pattant, majd a földön végezte. 

-Bocsi, véletlen volt!- mikor hátrafordultam, Niall-t láttam meg mosolyogva.

-Ez.. ez az enyém?- emeltem fel.

-Aha.-válaszolt hanyagul, majd visszafordult a többi fiúhoz.

Jobban szemügyre vettem a gurigát. Tipikus fiú munka. Kék ceruzával átsatírozta, majd fekete filccel írta fel számomra az üzenetet. "A legjobb lány barát, aki végre nem járni akar velem. Amióta ismerlek (kb. két hete) nagyon kedvellek, barátilag!". Engem meghatott a szöveg. Ez olyan aranyos volt tőle. A legjobb lány barátja vagyok! A régi iskolámba ezt hülyeségnek találták, állandóan összeboronáltak valakivel. Egyszer bementem délután matek csoportba, leültem segíteni egy fiúnak, és természetesen rögtön "jártam vele". Olyan gyerekesek voltak.

Visszamosolyogtam Niallra, de éreztem ahogyan elpirulok, így inkább visszafordultam a helyemre. Kicsöngettek.

Odarohantam az ajtóhoz, és a fiú pont ekkor ért oda. 

-Köszi!- motyogtam, majd visszasiettem a terembe.

Sosem féltem még így Niall előtt... Mindig olyan volt vele, mint egy jó baráttal. Ki tudtam mondani a szavam, mosolygás és elpirulás nélkül, tudtam vele kiabálni is, nem csak motyogni. Nem értettem, mi lett velem. Talán.. talán egy kicsit megtetszett?

Nem! Nem lehetek belezúgva két fiúba is! Az.. az olyan ribis. Hova lett a régi én? Mi történt? Mondja már el valaki!

Szőke hajam ide-oda dobálva, félénken érkeztem meg az osztályba. Már mindenki pakolt, készült a hazaindulásra. A táskák helyet foglaltak a diákok hátain, telefonnal a kezébe sietett mindenki a kapuig. Csak én pakolásztam a szekrényemben. Egyik oldalról a másikra helyezgettem egy könyvet, és közben gondolkoztam.

-Istenem.. mi lett velem?- suttogtam, nehogy meghallja valaki és hülyének tituláljon be.

-Pezz..-szólalt meg mellőlem Eleanor.-Mi ez az egész?-dőlt a szekrénynek.

-Mi?-nevettem el magam.

-Hogy meg se vártál! És el vagy pirulva, meg.. meg nem olyan vagy, mint mindig! Mintha félnél..vagy..-ekkor tágra nyílt szemekkel kezdett el  bámulni.

-Jaj, El!-veregettem meg barátian a vállát.-Én vagyok a jó öreg Perrie, nincs velem semmi változás!-nyugtattam. Pedig még mindig vadul kattogott az agyam.-Csak te vagy ilyen.. Ne higyj hülyeségeket.-kacsintottam, majd hatalmas zajjal becsaptam a boxom ajtaját. 

Erre megforgatta a szemeit, majd keresgélni kezdett a saját cuccai között.

-Nem fogsz hülyének, vagy ribinek hinni?-néztem halkan a cipőm orrára.

-Miért néznélek? Te hülye!- mosolygott, majd kivette a lila mappáját.-Nos?

-Hát.. szerintem.. vagyis...a saját testbeszédemből azt fedeztem fel, hogy..-dadogtam. Majd egy nagy levegőt vettem.-Hogy tetszik Niall is..-pirultam el újra.

-Hát Pezzie..-keresgélt a papírjai között. Érdekes volt, nem csodálkozott, meg semmi.-Szerintem csak jól esett neked, hogy Niallnak tetszel, és ezért azt hiheted, hogy a szerelem kölcsönös. Hisz eddig barátok voltatok, és most tök aranyosan beszél veled. Biztos furcsa, és ezért nem tudsz rendesen reagálni. De nyugi.-tette szépen kimanikűrözött körmökkel ellátott kezét a vállamra.-Holnapra semmi baj sem lesz.-majd eleresztett, én meg elgondolkoztam a dolgon.-Gyere!- majd elindultunk a kapu felé.

Ash házánál (ami elég jól nézett ki) megálltunk, majd becsöngettünk. Pár perc múlva be lettünk engedve. Hátul, a medencénél osztályom lány tagjai már vidáman ugráltak, nevetgéltek és úszkáltak. 

-Pezz!- üdvözölt öleléssel Ashley.-Nos.-nézett a szemembe.-Menj be a házba, keresd meg a fürdőszobát, aztán ott lesz pár fürdőruha. Nyugi, újak.-mosolygott.-Öltözz fel, aztán gyere!- engedett utamra, majd csinos, kék, Victoria's Secret feliratú fürdőruhájában ugrott egy fejest.

Bementem a házba. Egyedül álltam a kövön. 

-Valaki..-jött ki bizonytalan hang a torkomon. Ekkor Ashley anyukája (szerintem) megjelent, majd boldogan köszöntött.

-A fürdőszoba arra van!- mutatott balra, ahol egy ajtó volt.

-Köszönöm.-magamhoz szorítva az iskolás cuccaimat mentem a szobába.

Átöltöztem. Én is egy karamell színű Victoria's Secret darabot kaptam. Selymes volt, és szép. Viszont magamon nem tetszett. Álltam a teljes alakú tükör előtt, oldalra dőlve. 

-Jaj..-húzogattam magamon a fürdőruha felső részét.-Bulizzunk.-suttogtam, majd megpróbáltam magabiztosan a lányokhoz érkezni.

-Mesés vagy!- hallottam újra Ash hangját.-Nos, ugrasz egy fejest?-vigyorgott, majd be is mutatta.

-Hát..-ekkor hátulról lökést éreztem, és a vízben landoltam.-Ki volt az?!-sikítottam mérgesen.

És csak Lucy nevetett.

-Lucy!- kiáltottam, egyre viccesebbre véve a dolgot.-Segíts ki!- néztem rá csillogó szemekkel. Benyúlt értem, de ekkor behúztam a vízbe.

-Haha!- hallottam gúnyos nevetését.

Elnevettem magam, majd odaúsztam Eleanorhoz.

-Szia.-eveztem a kezeimmel gyors tempóban.

-Hali-nyomkodott valamit a vízálló telefonján.

-Mi jót csinálsz?- úsztam mellé.

Fényképezett.

-Klassz.-mosolyodtam el. 

-Vízalatti selfie?-mosolygott rám, mire vettem egy mély lélegzetet, és lemerültem.

Óvatosan kinyitottam a szemeim,majd a kamerába néztem. Csukott szájjal még mosolyogtam is.

Aztán nagyon hamar besötétedett, de még mindig medencéztünk.

Ashley anyukája ekkor kijött egy tálcával a kezében, amin chips volt, szószok, és rengeteg tök finom rágcsálnivaló.
Mellé kaptunk még limonádét is, de nem olyat, mint amilyet én tudok csinálni. Az enyém savanyú, mert túl van citromozva, ez pedig tökéletes volt.
Sokat beszélgettünk a lányokkal, de mivel holnap iskola, így nem engedték, hogy túl sokáig fent legyünk. Kaptunk pizsamát (Ashley-nek volt, amit fel sem vett, így én kaptam meg) és a nagy nappaliban leültünk a hosszú kanapéra, majd popcorn mellett filmet néztünk. Ekkor lehetett úgy 7 óra.
A film vége felé már többen aludtak. Majd kilenc körül mindenki a másikra dőlve merült mély álomba (bár volt, aki matracon aludt a földön).

9. fejezet: Fodrászhoz menni, ki küldte a levelet?, kistesók!

Reggel nagyon jól ébredtem. Kialudtam magam és előbb voltam fönt, mint Peyton. Lassan bementem a fürdőszobába, mint egy zombi. Megfésültem a hajam és kicsit igazítottam a pink tincseimen. Föltettem egy kis szempillaspirált, meg sminkeltem az arcom. Mentem a szobámba, fölvettem egy virágos ruhát. Lementem a konyhába és még nem láttam az asztalon a papírzacskóm. Fogtam az üreset és megtöltöttem egy kicsit... Tettem bele gumicukrot, csokit és hasonlókat. Eltettem a táskámba és fölvettem a cipőm. Komolyan, elég korán keltem, még anya sem volt ébren. Fogtam egy sárga cédulát és ráírtam, hogy elmentem suliba. Miután kész lettem vele, mentem a táskámmal a suliig. Napos idő volt, az ég gyönyörű volt. A nap sugarai fényesek voltak, a madarak vidáman daloltak. Imádom. A sulinál még nem volt ott El, csak három perc múlva bukkant fel.

- Szia! Ilyen korán?- nézett rám álmosan.

- Aha.- bólintottam, ezzel bementünk az épületbe.

A boxunkba pakoltunk mindent és lementünk a büféhez. Vettünk teát és lementünk az udvarra. Csupán pár focis fiú volt kint, akik a pályán játszottak. Egy kicsit néztük őket, majd mentünk tovább. A telefonom elkezdett rezegni. SMS-t kaptam.

Anya: Perrie!! Miért mentél el olyan korán? Mi lett az uzsonnáddal?! És még mondanom is kell neked valamit!

Én: Anyuu, nyugi. Korán keltem és uncsiztam volna. Pakoltam magamnak uzsit, ne félj. És mi az a fontos dolog?

Anya: Akkor miért hever itt az uzsonnád?

Én: ...

Anya: Egyébként el kéne ugranod Peyton-nal fodrászhoz. Ma, 1-kor.

Én: Oksii. Puszi, Perrie.

Ez a beszélgetés zajlott le. Mentem tovább a barátnőmmel, közben sokat beszélgettünk. Hirtelen egyre több ember zódult a suliba, így éreztem, hogy hamarosan csöngetnek. Fogtam az üres műanyag poharam és a szemetesbe dobtam, majd fölmentem a folyosóra. Kinyitottam a boxom és kivettem belőle a tornazsákom. El is ugyanezt tette, így mehettünk a dolgunkra. Közben kértünk neki is egy belépő kártyát az öltözőbe és aztán mentünk az említett helyszínre. Átöltöztünk és mehettünk a tornaterembe. A tanár a naplót tartotta a kezében, éppen egy tollal írt valamit benne. 

- Jóreggelt.-mosolyogtam a tesis tanárra.

- Sziasztok lányok. Ma talajtornázni fogunk.- jelentette be a tervét.

Megkért minket, hogy pakoljuk szét mindenfele a matracokat, így ezt tettük. Volt vagy nyolc és mindet ki kellett tenni. Végül csöngettek és bejött a többi lány. Tornasorba álltunk és mehetett pár kör futás. A végén nyolc csapata rendeződtünk. Nem a legigazságosabban... A csapatok:

1. Ash
2. Stef

*

1. Jade
2. Én
3. El

*

1. Jesy
2. Leigh

*

1. Avril
2. Sarah
3. Mira

*

1. Lucy
2. Daniella

Szóval még maradt üres matrac is. Mindegy, minden csapat választott egyet. Kellett csinálni pár ilyen dolgot, végül csöngettek. Az öltözőben kinyitottam a szekrényem és a ruháim mellett egy cetli is fogadott. Kivettem és elolvastam: "Sziiia Pezz! Azt mondtad, szeretnél megtanulni úgy tornázni, mint én. Nos, holnap FitTeen edzés lesz. Gyere el velem és bemutatok neked mindent! Tudtad, hogy ezek a szekrények nincsenek rendesen bezárva? Mindegy, Jade voltam. xx" Eltettem a cetlit a zsebembe és átöltöztem. Ezt Jade vajon miért nem személyesen mondta? Kicsit elgondolkodtam rajta, majd Eleanor-al elindultunk a terembe. Lepakoltunk mindent és kimentünk a boxunkhoz. Előpakoltunk fizikához és a padunkra tettük a könyveket, füzeteket. Ekkor csöngettek, így a szememmel keresni kezdtem Jade-t. Mivel még nem volt ott ezért a legközelebb álló barátnőjéhez léptem.
- Jade hol van?- kérdeztem Jesy-t.
- Versenyre ment, van igazolása is.- válaszolt nekem kedvesen.
Visszamentem a helyemre. A tanár pont ekkor lépett be. Mr. Jons volt az. Kicsit beszélt nekünk, majd lediktált pár sort a füzetbe. Adott munkafüzeti feladatot, majd aláhúzatta velünk a tankönyvben a lényeges anyagot. Óra végén felálltam és kimentem az újabb cuccomért. Az én szekrényem mellett van Ash-é is, így látom mi van a szekrényében, mit mond amikor a suliboxa előtt áll. Most is kihallgattam valamit. Nem túl titkos dolog, de azért lehet hasznos.
- Úúúristen! Köszi anyu!! Ennek nagyon örülök! Köszi, köszi, köszi!- ugrándozott szinte már sikítozva.
Ezzel letette a telefont és felém fordult.
- Képzeeld! Kutyust kaptam! Egy cuki, pici dalmatát!- ugrott a nyakamba.
- Örülök- mosolyodtam el.- Nekem is van. Elvihetnénk délután sétálni!- vetettem fel az ötletet, aminek osztálytársam nagyon örült.
Kicsit áradozott nekem a dologról, majd becsöngettek.
Leültem a helyemre és rendezetten magam elé toltam a cuccom.
Matek lesz. Írtunk szabályokat a füzetbe, majd csöngettek is. Ennyit írtunk volna? Biztos... Na mindegy. Szóval ezután kimentem az udvarra Eleanor-al. Sétáltunk egy kicsit, de hideg volt, így be is mentünk a folyosóra. Van a folyosón két pad, az egyikre ültem a barátnőmmel. Szóval éppen a telefonom nyomkodtam, mikor egy társaság nevetve a folyosó másik végében elkezdett engem nézni. Megnéztem a ruhám, de semmi humoros dolog nem volt rajta. A hajam normálisan állt, így folytattam a tevékenységem. Már kezdett idegesíteni az egész röhögés, így a terembe mentem. Az ajtó felöli padnak támaszkodtam és ott telóztam tovább. A csapatka nem hagyott, a osztály ajtajába állva figyeltek tovább. Szerencsére csöngettek, de ők akkor is maradtak.
- Baj van?- tettem föl a kérdést.
Ekkor jöttek be a fiúk a pályáról.
- Esetleg dolgotok van itt? Nem hinném, így el lehet innen húzni.- kezdte Harry, majd tovább ment a hátsó padokhoz. De csak maradtak... Mentem a padomhoz, mire az egyik csaj gyorsan befutott hozzám és mondott nekem valamit.
- Csak mondom, szörnyű a ruhád és a hajad is, így inkább nem mennék a folyosóra!- nevetett, majd a csoportjával elment. Végre...
-Mit mondott?- kérdezte Harry, aki épp akkor járt arra.

Így ülünk kémián

- Semmi... Vagyis... Hagyjuk.- ráztam meg a fejem.
- Hát oké. Ha bármi baj lenne velük, csak szólj.- erre elmosolyodtam, mert igaz, hogy Zayn a legcukibb az osztályban, azért Harry sem áll a toplista végén. Aranyos, de ezt inkább nem szeretném emlegetni.
Fogtam a kémiás könyvem és füzetem. Kimentem Eleanor-al a folyosóra, onnan a kémiás terembe vettük az irányt. A helyen választottam egy padot és leültem. És hallod pont Zayn volt a bal oldalamon, mellette az egész fiúcsapat. Belépett a tanár. Tök jó C alakban ülünk.
Sajnos Estella tanárnő tanítja a tárgyat, aki nagyon szigorú, de ezt már tudhatjátok... Szóval lecsapta a tanáriasztalra a naplót és ordítva fegyelmezett minket. Adott feladatot. Egy lapon kell feladatokat csinálni, ki is osztotta. Épp a harmadik cuccost írtam, mikor valami megbökte a vállam. Lenéztem a földre és egy aranyos kis papírrepülőt láttam meg. Szerintem nekem jött, így szétnyitottam és elolvastam a benne található szöveget: "You are beautiful no matter what they say!". Végignéztem a srácokon, de egyikük sem volt feltűnő. Zayn nem lehetett, mert ő mellettem ül és észrevettem volna, ha repcsit hajt. Louis biztos nem, de erre nem is kell különösebb ok: látszik rajta, hogy érez valamit El iránt. Liam nem, mivel nagyon sokat van Daniellával és szerintem még lesz köztük valami, ezt pedig nem rontaná el ilyen dolgokkal. Itt Niall és Harry esélyes, mert mindketten szinglik és jobb kapcsolatban vannak velem, plusz mindketten hallották, hogy bántottak, így egy cuki üzivel növelhetik a bizalmam. Megvontam a vállam, amolyan: "Majd meglátjuk mi lesz itt..." gondolattal és folytattam a feladatom. Bár akárki is küldte az üzenetet, nagyon kedves és aranyos dolog volt tőle. Eltettem a zsebembe.
Sok idő múlva csöngettek. Kimentem a szekrényemhez és fogtam egy kis celluxot ami nem kellett és a suliboxom aljára esett még díszítéskor. Fölragasztottam a kémia órán kapott üzim és halvány mosollyal pakoltam elő... Semmire, ugyanis ofőnk lesz, a világ legszigorúbb osztályfőnökével: Estella tanárnővel.
Becsöngettek, a hárpia meg indult a terembe. Előtte gyorsan befutottam és leültem.
- Mindenki most azonnal leül és diktálok. Írjatok az ellenörzőbe!- ezzel már kezdte is.
Nem sokan vették komolyan, inkább tettették az írást és nekem sem volt kedvem írni, így csak figyeltem a tanárt. Szerencsére nem vette észre. Úgyis olyan dolgokat mondott, amik nem fontosak. Majd a suli honlapján látom őket. Szóval óra végéig felesleges dolgokat mondott, de ezt a csengő magas hangja megtörte. Kimentem a szekrényemhez és úgy csináltam, mint ha valamit nagyon keresnék benne. Kivettem belőle a spanyol könyvem. Pár perc múlva csöngettek, én meg Niall-t kerestem. Mikor megvolt, együtt indultunk spanyolra, de közben kicsit kérdeztgettem.
- Nem te küldted nekem a kémiás üzit?- néztem rá, mire elgondolkodott.
- Nem. Azt sem tudom miről beszélsz..-nem tudtam kivenni a beszédjéből, hogy most hazudik, vagy igazat mond, ezért inkább tovább beszéltünk.
A teremben is nyafogtam neki, hogy mondja el ki volt, de csak röhögött rajtam. A padja mellett álltam és kérleltem, mikor a tanár belépett az osztályba. Mindenki ült és engem nézett, ahogy állok. Kínosan levágódtam egy Niall melletti padba és elnézést kértem a tanártól. Az órán megtanultuk a köszönéseket, meg a kérdést spanyolul, hogy: "Hogy hívnak?". Megtudtam, úgy mondják, hogy "Cuál es tu nombre?", de nem lényeges. A tanár mindenkinek osztott egy kicsi spanyol-angol szótárt, ami tök jó volt. Csak kölcsönbe kaptuk a házihoz, szóval holnap vissza kell hozni. Attól még nagyon hasznos, sok szó van benne. Várjunk csak! Spanyol óra van, akkor Niall-t spanyolul nyaggatom tovább. Kikerestem a megfelelő szavakat és szabályszerűen mondatba tettem őket. Végül Niall felé fordultam és átadtam neki a cetlit, amire a következő volt írva:
Quién envió el mensaje?
Erre elmosolyodott és visszadobta. Válasz nélkül. Összegyűrtem a lapot és eldobtam. Szerencsére a tanár nem vette észre. Csináltam tovább a feladatot, mikor csöngeni kezdett egy telefon. A zsebemből kivettem a sajátom, de nem az csörgött. Hirtelen mindenki megnézte a sajátját, de Louis-nak sikerült felvennie. A tanár az ajtó felé mutatott, Louis meg automatikusan kirohant a telefont a füléhez tartva.
- Mi lehet olyan fontos?- súgtam Niall-hez hajolva.
- Nem tudom...- szerintem ő is kíváncsi volt rá.
Hirtelen Louis bejött és a tanárnak kezdett beszélni.
- Szóval anya kórházba került...- Teljesen izgatott volt, de nem tudom miért.- Mert testvéreim fognak születni! Pont ma!- De szuper! Én is így örültem Peyton-nak, de aztán megbántam.
A tanár egy kis ideig gondolkodott. Nem ültetheti le Louis-t úgy, hogy közben testvérei születnek... Persze ki kellett a véleményem mellett állnom.
- Tanár úr! Ez az utolsó előtti óra, adja meg Louis-nak a leckét, hadd menjen!- könyörögtem, mire a tanár jóváhagyta amit mondtam.
Pár pillanat múlva Louis a cuccaival együtt el is indult.
- Gratulálok!- Több ember szájából is elhangzott ez a szó.
De jó Louis-nak... Ikertesók születnek a családba, ami jó dolog. Majd este felhívom és megkérdezem, hogy mik lettek a fejlemények.
Ma az utolsó óránk is spanyol volt, de nem zargattam Niall-t, nem dobtak neki egy füzetet a táblának (mert ez is történt az utolsó előtti órában), és nem hívtak senkit, hogy épp testvérei lesznek. Csak egy sima tanítás volt. Adtak nekünk leckét, mi meg csöngetéskor fogtuk a táskánk és lementünk az ebédlőbe. Mindenki leült az asztalunkhoz, húztak oda pár széket, és elkezdtük enni, amit csomagoltunk. Közben beszélgettünk. Louis tesóiról esett szó, és kiderült, hogy az újszülötteket beleszámítva most heten (!!) testvérek. Ez furcsa, de Louis szülei össze-vissza házasodtak és váltak, így nem csoda, hogy végül összeszedték a gyerekeket és heten lettek.
A fiúk már mindent megettek gyorsan, de mi még lányok, tovább beszélgettünk.
- Tök aranyosak lehetnek!- utalt még mindig a Louis tesói témára Ash.
- Igen. Küldjünk lapot Lou anyukájának, Louis segítségével. Milyen aranyosaknak tartana már minket!- mosolygott Lucy, aki éppen az innivalójának a kupakját dobálta a kezében.
Mind jó ötletnek találtuk, ezért megbeszéltük, hogy holnapra El hoz egy cuki képeslapot amit mind aláírunk, Louis meg beviszi a kórházba az anyukájának. A fiúknak ez sose jutott volna eszébe, csak nekünk, lányoknak. Mi úgy gondoltuk, hogy ez nagyon kedves dolog lenne. Remélem megvalósul a terv.
Elindultunk Eleanor-al haza. A kapunál elköszöntem tőle és bementem a házig. Peyton dühösen ült az asztalnál és laptopozott. Mikor bementem, gyilkos pillantást vetett rám.
- Figyelj! Majdnem elkéstél, el kell érnünk a fodrászt!- ezzel fogta a dzsekijét és fölvette.
Annyira nem volt kedvem hozzá... De azért mégsem nézhet ki úgy a húgom, mint egy áramütést kapott emberke.
- Hát, addig legalább elfoglaltad magad. Mit ügyködsz?- néztem a laptop képernyőjére.
- Csak a házidogám...-legyintett. Rámentem a kis dokumentumra és egy képekkel díszesített, szöveges oldalt hozott ki.- Akkor mennénk?- ordított rám.
- Jó...-sóhajtottam és kiléptem az ajtón, Peyton-nal együtt.- És mégis hogyan? Mert a fodrászat a belvárosban van...- néztem a húgomra, aki csak lazán vette a dolgot.
- Taxi.- ejtette ki a megoldást.
Vártam, hogy vegye már elő a telefonját, de hiába vártam, csak sóhajtozva várta, hogy én hívjak taxit. Cselekedtem és gyorsan mobilnettel kerestem egy jó társaságot, akiket utána fel is hívtam. A beszélgetés végén letettem a telefonom és kimentem a testvéremmel az utcára. Öt perc múlva egy sárga autó állt meg a ház előtt, így be is szálhattunk.
- Ondeally utca 40.- mondtam meg az úticélunk.
Kellett várni, nem is kevés időt, de végül megálltunk egy helyen. Először Peyton szállt ki, én addig fizettem. Hát ez így tök jó, hogy a testvérem miatt jöttünk, de én fizetem a fuvart...
Peyton után mentem, és megpillantottam a helyet, ahova mennünk kell. Bementünk, és fodrászok, levágott hajtincsek, tükrök fogadtak minket.
- Szia, Anne!- szaladt a húgom a kedvenc fodrászához. Mindig ő csinálja a haját, gondolom azért olyan szép mindig.
- Hello.- mondtam halkan egy intéssel, közben Peyton azt fecsegte a háttérben, hogy milyen hajat szeretne.
Leültették és hamarosan ollót vettek a kezükben, miközben a testvérem mögé álltak. Én sose szerettem a hajvágást, mindig attól féltem, hogy túl rövidre vágják a hajam. Egyszer öt éves koromban öt centivel rövidebb lett a hajam, ami nem olyan sok, de azért meglátszik. Azóta csak akkor vágatom le a tincseim, ha már nagyon hosszúak.
Fogtam egy magazint és leültem egy székre, amit direkt a várakozáshoz tettek ki.
- Szia, Perrie.- ült le mellém Sissi, aki meg az én kedvencem.
- Oh, szia!- nevettem.
- Rózsaszín hajjal nyomulsz?- nézte meg alaposabban a hajkoronám.
Csak bólintottam és hátradobtam a hajzuhatagom. Lapoztam egyet a magazinban és folytattam a beszélgetést.
- Lehetne más színű is, de nem hinném, hogy jól mutatna a... Kék, vagy mit tudom én.- vontam meg a vállam.
- Hát az nem, de a lila például igen.- ránéztem és rájöttem valamire. Ha anyu szerint okés a pink haj, akkor egy halvány lilát csak megenged.
- Fesd be a hajam!- dobtam a magazinom a dohányzóasztalra és festésre utasítottam Sissi-t.
- Anyud megengedi?- mosolyodott el.
Megvontam a vállam és vigyorogva felálltam. Sissi egy székre mutatott, én meg leültem abba. Belenéztem a tükörbe és hátradobtam a hajam. Jó, tetszett a rózsaszín, de a lila... Az akkor fantasztikus lesz!
Sissi elvégezte a feladatait, végül elég sok idő múlva azt mondta, hogy nézzem meg a hajam. Kicsit féltem a végeredménytől, ezért lassan fordultam a tükörképem felé. Úristen! Pont úgy nézett ki, mint gondoltam. Halványabb lila volt, valamivel jobban állt szerintem, mint az eddigi hajszínem. Fordultam a tükör előtt és mosolyogva ugrottam a fodrászom nyakába. Olyan szép lett az eredmény! De mit fog szólni anyu? Vajon nem lesz túl mérges...? Hát, legyünk pozitívak.
Peyton elém állt és hívott kifele. Az ajtóban megállt és mosolyogva a hajamra nézett.
- Szép.- motyogta és tolni kezdte az ajtót.
Megsegítettem és kimentünk a helyről.
- Most viszont nem fizetek ennyit, buszozunk!- jelentettem ki, mire a húgom hófehér arccal megállt és tátott szájjal bámult rám.
- Jó, ilyet soha többé nem fogok mondani, de....- nyelt egy nagyot.- Fizetem én...- adta meg magát.
Nevetve mellé álltam és átkaroltam.
- Nem kell.- ráztam meg mosolyogva a fejem.- Tudod mit? Te italokat fogsz fizetni, ugyanis elmegyünk és veszünk inni valamit.- ezzel elindultunk. Közben írtam egy SMS-t Ashley-nek, hogy nem megyek kutyát sétáltatni.
Megálltunk a kávézónál és bementünk.
- Helló!- mosolyogtam az eladóra.- Mit kérsz, Peyton?- kérdeztem a lányt, mire elkezdte nézni az ajánlatot.
- Tejeskávé.- jelentette ki, mire ugyanazt választottam. Kifizettük és leültünk egy asztalhoz. Letettem a táskám és miközben ittam a vett italom, elővettem a telefonom és fogadtam a hívást, amit El kezdeményezett.
- Szia!- köszöntem neki, mire visszaköszönt.
- Juj, képzeld! Láttam a boltban hazafelé egy tök aranyos képeslapot, meg is vettem. Holnap Louis elviheti az anyukájának!- vidám hangja volt, teljesen élvezte ezt a testvéres dolgot.
- Mutasd meg!- letette és pár perc múlva kaptam egy MMS-t.
Egy kép El-től, amin a lap volt. Felhívtam és tovább beszélgettünk. Mikor elfogyott a kávém, letettem a telefont és a testvéremmel kimentünk az üzletből. Hazamentünk és utána jól telt a nap. Megírtam a házim, közben megettem egy egész zacskó gumicukrot. Mikor anya bejött és megkérdezte, hogy miért eszek meg ennyi édességet, az érvem az volt, hogy sok energia kell a matekhoz. Ezután becsukta az ajtót és tovább tanultam. A leckék után felnyitottam az asztalomon a laptopom és beléptem az e-mail fiókomba. Kaptam Ash-tól egy üzenetet!

Perrie! Pénteken lesz a szülinapom, így tartok csajos pizsipartit!! Ez olyan tinilányos, remélem el tudsz jönni! Holnap dumcsizunk a suliban, puszi❤❀:
ASH

Ash nem mindennap ír ilyet az embernek, ezért csodálkozva olvastam a sorokat. Végül koptatni kezdtem a billentyűzetet és írtam egy választ. Amolyan, "majd holnap akkor beszélünk" féle mondat volt. Este lefeküdtem aludni, és ekkor esni kezdett az eső.
Ma nem én vagyok a soros, hogy bepakoljak, hanem... Peyton! Úristen! Az mindig olyan vicces! Fogtam egy vastag pulcsit, felvettem és óvatosan a lépcső aljáig lábujjhegyen állva lementem. A tesóm már az ajtónál állt kereste a kulcsot. Gondoltam kicsit megviccelem... Félelmetes hangot adtam ki, mire összerezzent és totál megijedt.
- Semmi baj, Peyton...- hallottam a halk motyogását.
Szerencsére halkan elértem a fürdőszobát, ahol fogtam szemfestéket és össze-vissza festettem az arcom. Egy kis elrontott rúzs és voilá! A húgom már kint sétált a füvön, így utána mentem. Mikor a medence mellett állt fogtam, és sikítottam egy óriásit. Komolyan, szerintem szívrohamot kapott. Megfordult, fel se tudta fogni, hogy mi történik vele, és beesett volna a medencébe, de attól kicsit távolabb volt. Nevetve figyeltem ahogyan már a könnyeivel küszködve ül a földön.
- Mi a bajod?!- kérdezte még mindig ijedten.
Csak röhögve felsegítettem.
- Ilyen ijedős vagy?- ültem le a hintaágyba.
- Nem, de ha éjfélkor megtámad egy zombi, az nekem se tetszik!- üvöltötte, közben mellém ült.
Láttam rajta, hogy még mindig gyorsabban veszi a lélegzetét, szinte megfullad. Teljesen megijesztettem, ami egy pont nekem!
- Na megyek aludni, totál kómás vagyok.- állt föl és bement a házba.
Én ott maradtam és néztem a csillagokat az égen. Gyönyörűek voltak, mint millió lámpás az égen. Csak gondolkoztam, de aztán nem  volt tiszta a dolog...

8. fejezet: Suli, Jade tanítani fog

Reggel kiestem az ágyamból a telefonom nagyon hangos zenéjére.
- Áú...- nyekeregtem.

Fejjel lefelé láttam Peyton dühös arcát.
- Siess, nem szeretnék késni!- a haja tűegyenes volt és egy rózsaszín masnis hajmánt díszítette. Pöttyös ruha volt rajta és egy csokornyakkendő szerű masni a nyakán.

Lassan fölkeltem és mentem a fürdőszobába. Kicsit átfésültem a hajam, de nem lett túl szép. Itt-ott a hajszállaim gubancosak voltak, ami nem tetszett. Mikor nem volt kedvem tovább fésülni fogtam két hajgumit és copfokba kötöttem a hajam. Kivettem a szekrényemből egy ruhát és fölvettem. Leszaladtam a konyhába. Az asztalon három papírzacskó volt, az egyiken a "Perrie" név díszelgett alkoholos filccel. Fogtam és mielőtt a táskámba tettem volna jó alaposan átnéztem. Egy alma, szendvics. Oké, majd a büfében veszek édességet. Eltettem a zacsit és kimentem a kocsihoz. Beszálltam Peyton mellé, aki egy tükröt tartott maga elé és annak a segítségével sminkelte magát. Én csak szempillaspirált és szájfényt szoktam használni, de ő alapozót, tusfilcet, szemfestéket, rúzst, szemöldökceruzát (amihez egy külön kis sminkceruza hegyező tartozik), zsebkendőt (azt nem tudom mire, de kell neki a reggeli szépségéhez), korrektor, csipesz és arckrém. Ezeket pedig mind használja, csak el ne mondjam mikre. Végül még én is csodálkozok a látványán, mert egész szép sminkeket csinál. Ha én elkezdeném meghúzni a tusvonalam, kb. úgy néznék ki, mint egy indián. Inkább hanyagolom, ha meg kell akkor megkérem Peyton-t vagy anyut. A testvérem betette a fülébe a csillogó fülbevalóját és mosolyogva tette el a kistükrét. Ezt addig csinálta amíg a sulihoz nem értünk. Ott kiszálltunk és elváltak útjaink. El boldogan várt a kapuban.
- Szia! Hogy telt a hétvégéd?- ugrott a nyakamba. Köszöntöttem és mindent elmeséltem neki. Ő is mondott egy kisregényt, volt az unokatesójánál szülinapot ünnepelni, állatkertben a húgával és még sok jó dolgot csinált.
Fogtam a nyakláncomra erősített pici kulcsot és kinyitottam vele a suliboxom. Beletettem a cuccaim, de elöl hagytam a törit ami ilyenkor első óránk. Beragasztottam az órarendem. Itt is van:

Katt rá és nézd meg nagyobban!

Szóval totálisan kikészítenek minket. Ma egy törivel kezdünk. Sóhajtva néztem a napokat és azt a sok tanórát. Annyi, de annyi óránk lesz... Becsaptam a suliboxom és a terembe siettem Eleanor-al. Leültem a padomba és csöndben vártam a tanárt. Szóval akkor sorolom a tanárokat és, hogy mit tanítanak.

Mrs. Marple
Tanított tárgyai: töri, nyelvtan

Mr. Jons
Tanított tárgyai: föci, fizika

Mr. Bush

Így ülünk a teremben

Tanított tárgyai:
tesi

Estella tanárnő
Tanított tárgyai:
kémia, irodalom, ofő

Mr. Thid
Tanított tárgyai:
matek, biológia

Ms. Elena
Tanított tárgyai:
rajz, technika

Mrs. Oday
Tanított tárgyai:
spanyol

Szóval Mrs. Marple elővetette velünk a tankönyvünk és mondta, hogy nyissuk ki az első oldalon. Kinyitottam a könyvet és utána figyeltem a tanárra. Nem volt érdekes az óra, így inkább a füzetembe rajzolgattam. A mellettem lévő padban El próbált jegyzetelni, de a tanár túl gyorsan beszélt. El padja mellett volt egy másik  pad, ahol Sarah rágta a ceruzáját, mellette Ashley foglalta a helyét. A könyvébe rejtette a magazinját és azt olvasgatta. Szinte senki sem jelentkezett, szóval a tanár emiatt picit dühös lett. Főleg amikor a fiúk egyszerre kezdték kattogtatni a tolljukat... Na az kikészítette. Kicsit kiabált, majd folytatta a mondandóját. Mikor csöngettek, a fiúk jó gyorsan kifutottak a teremből egy focilabdával a kezükben. Mi lányok csak felírtuk a házit és elpakoltunk. Kimentem a boxomhoz és elővettem a matek cuccom. Kitettem a a padomra és kisétáltam a folyosóra, hogy valahogy eltöltsem a szünetet. Mellém pattant El, aki azt mondta, hogy menjünk ki az udvarra és keressünk valami elfoglaltságot. Lementünk a lépcsőn és egy pillanatra megálltunk a nagy táblánál, amin a hírek és képek voltak. Kiírták, hogy milyen szakköre ki fog járni. Mindenkinek oda volt nyomtatva a neve. Ott szerepeltem a franciaszakkörnél, habár én már beirattam magam a pom-pom lányok közé is. Épp arra ment egy egyenruhás csaj, így megszólítottam.
- Szia! Akik pom-pom lányok, azok miért nincsenek kiírva? Mert jelentkeztem.- mosolyogtam a barna hajú pom-pom lányra.
- Mert meghallgatás lesz csütörtökön. Utána kint lesznek a nevek.- adta meg nekem az egyszerű választ és elviharzott.
Egy pom-pom lányos plakát volt kint. Rajta volt az a négy lány, akik a csapatot vezetik. Én már jelentkeztem az igazgatón keresztül, így már csak jól kell teljesítenem a meghallgatáson. El már jelentkezett szakácsszakkörre és drámaszakra, így neki is lesz pár programja. Épp olvasgattunk, mikor csöngettek. Fölmentünk a lépcsőn és besétáltunk az osztályba. Matek. Annyira, de annyira nem szeretem ezt a tantárgyat. Mr. Thid bejött a terembe és mindenkire szigorúan rászólt, hogy üljön le, pakoljon el stb... Nem a legkedvesebbnek látszott. Elővetette velünk a füzetünk és lediktált egy ismétléshez való feladatsort. Meg kellett oldani. Nem értettem, pedig valahonnan nagyon ismerősnek tűnt ez az egész számolási módszer. Csak könyököltem a padon és kis x-ekkel díszítettem a füzetem. El-nek szerintem ment, mert eléggé gyorsan írkált valamit a füzetébe. Ashley ezúttal egy tükröt rejtett a tolltartójába, így magát nézegette írás helyett. Szerintem Sarah elbánt a feladattal, annyira, hogy ezt be is jelentette a tanárnak. Jade mögöttem ült és épp próbálta megoldani a számsort. Szerintem ment neki, és habár párszor radírozott, szerintem megcsinálta helyesen. Mellette Lucy ki sem nyitotta a füzetét, csak a ceruzáját forgatta a kezében. Leigh épp akkor vette el a megoldásokkal ellátott lapot Jesy-től. Átfirkantotta a füzetébe és teljesen meg volt magával elégedve. Mögötte ült Stef, aki a telefonját rejtette a füzete mögé. Aztán jött Niall, aki nem dolgozott, hanem inkább csokit bontott és adott belőle a közel ülő Liam-nek is. Mögöttük egy teljes sorban csak fiúk voltak (Zayn, Louis, Harry). Telefonoztak, egymásnak küldtek üzeneteket papírcetliken. Leghátul volt Daniella, aki írogatta  a feladatot, de végül hirtelen fogta és eldobta a ceruzáját, pont Liam padjára. Az említett fiú már vissza szerette volna adni, de akkor szerintem észrevett valamit, mert egymásra mosolyogtak. Végül a ceruzát elkezdtük passzolgatni a tanár háta mögött. A fiúk valamin nagyon nevettek, de nem tudtam megnézni, mert hozzám nem került el. Avril a padra hajtott fejjel aludt, mellette Mira egyszerűen unta magát. Nos, ez a mi osztályunk.
- Vége, leállt az idő!- kiáltotta el magát a tanár, mire összerezzentünk és ceruzát fogva a kezünkbe inkább halgattunk.- Kérlek...- mutatott Louis-ra.- Mondd nekem a megoldást.- Lou egyszerűen nem tudta a választ, így bajban volt. Gondolkodtam, hogy mit tehetnék, de ekkor megláttam, hogy El lenéz a mögötte lévő pad alá és suttog valamit az ott ülő Lucy-nak. A lány átvette a füzetet és észrevétlenül hátracsúsztatta Liam-nak, miközben mondott neki valamit halkan. Liam Zayn-nek nyújtotta át, aki Louis padja alá dobta a füzetet. Szerencsés osztálytársam lenyúlt érte és az ő lapjára fektette. Elkezdte olvasni El megoldásait és a tanár adott neki egy plusz pontot (amiből ha összegyűlik tíz, akkor kapsz egy nagy ötöst). Óra végén El visszakapta a megoldásait és nagyon örült, hogy segített a hercegén.
- Persze, nagyon szívesen.- csak ennyit hallottam mikor odamentem a barátnőm padjához és láttam, hogy Louis-sal beszél.
Végül El még kicsit ábrándozott és mentünk a büfébe. Mikor lent voltunk, beálltunk a sorba. Nem volt hosszú, így gyorsan jutottunk sorra. Én vettem magamnak nyalókát, El meg szendvicset.
- Menjünk ki, a fiúk fociznak és látni akarom őket!- fogta meg a karom a barátnőm és kihúzott az udvarba. Volt egy beépített focipálya, ami körül még sok tinilány olvadozott. Én nem voltam ilyen, egyszerűen telefonoztam. El izgatottan szurkolt Louis csapatának, amit a csöngő zavart meg. Beszaladtunk az épületbe és a folyosón kinyitottuk a suliboxunk. Kivettem belőle a biológiát, ami alatt egy tankönyvet, munkafüzetet és kockás füzetet kell érteni. Bementem a terembe és lepakoltam az elített cuccaim. Sajnos ezt a tantárgyat is a gonosz, örök mérges Mr. Thid tanítja, így nem vártam, hogy tanár jelenjen meg a teremben. Bár mindenki így volt ezzel.
Már vagy a negyvenedik perce untam magam a munkalapom fölött, mikor bejelentette a tanár, hogy két hét múlva dolgozat. Ez megőrült?! Szinte bele sem kezdtünk az anyagba és év eleje van, neki meg pont akkor kell dogát íratnia?! Komolyan, már most nem csípem a fazont. De csendben kibírtam az órát, amin nem volt különösebb érdekesség. Kicsöngettek.
A tesit szeretem, szerintem jó vagyok belőle, általánosban is sokat dícsértek. Úgy tudom, hogy Mrs. Bush kedves, nem túl szigorú. Majd meglátjuk.
Fogtam a tornazsákom és előkészítettem a belépő kártyám, hogy bejuthassak a lányöltözőbe. El még nem csináltatott ilyen kis iratot, így majd én nyitom neki az ajtót és a kártya ráér. Az öltöző ajtajánál használtam a kis papírom és bementünk. Választottam magamnak egy szekrényt és belepakoltam a ruháim, amik nem kellettek. Átvettem a tesis ruhám, ami egy sima fehér póló, rövid fekete nadrággal meg lila Converse cipővel. El egy kicsit lassabb volt, mint én ezért egy csomó ideig kötögette a cipőjét meg fordítgatta a pólóját. Szerencsére készen lett és copfba kötötte a haját. Kimentünk a nagytornaterem elé és vártuk a csöngőt. Két perc múlva meg is történt, így bementünk a terembe. Nagy volt, sok matraccal, bordásfallal, kötéllel, paddal és hasonlókkal. A terem közepén álltam csípőre tett kézzel, ezt egy nagy sípolás szakította meg. A tanár főjt a sípjába.
- Telefonokat, szemüvegeket és ilyesmi dolgokat kérem tegyétek erre a padra!- mutatott egyre a sok közül.
Fogtam a telóm és oda tettem ahova kellett.
- Most készítünk egy nagyságsorrendet! Kérlek titeket, álljatok sorba, hogy kereshessem a legnagyobb leányt!- utasított minket. Beálltam El és Sarah közé, majd vártunk. A tanár föl-alá sétálgatott és nézett minket. Végül egy sípolás kíséretében Avril-re mutatott.
- Hány cm?- a lány mosolygott, mert nem vette komolyan a kérdést, végül kibökte.
- 159.- a tanár Ashley-re nézett, aki tudta mit mondjon.
- 165. Nagyobb mint Avril.- jött végül Stefania, mivel ők tűnnek legnagyobbnak az osztályban.
- 170.- mondta büszkén a lány.

1. Szóval így álltunk: Stef,
2. Daniella,
3. El
4. Mira
5. Sarah
6. Ash
7. Leigh
8. Jade
9. én (Pezz)
10. Jesy
11. Avril
12. Lucy

 Miután beállítottak minket, jött egy kis futás. Ötször körbe a teremben, ami Ash-nek és Stef-nek nem ment. Gimnasztikáztunk és utána be lehetett mutatni, hogy ki mit tud. Jade valami FitKid-re járt nyolc éves korától mostanáig, de most már FitTeen, mert nagyobb lett. Szóval egy csomó dolgot tud. Kézenállást, cigánykereket, spárgát stb... Be is mutatta és nekem nagyon tetszett. Daniella pedig föltette a kezét a tanár meg fölszólította.

- Táncolni lehet?- a tanár egy perszét rávágott Daniella pedig nekikezdett.

Szerintem (most nem túlzok) baromi ügyes, tehetsége van a tánchoz. Olyan jól csinálta, hogy a végén óriási tapsot kapott és ennek mosolyogva örült. Leült közénk és jött a következő. Stef általánosban pom-pom lány volt és tud pár gyakorlatot. Ő is jó volt, a végén leült törökülésbe és a következő lány is föltette a kezét. Mira és Sarah is táncoltak, de ők a hangukkal kísérték a mozdulatokat. Szép hangjuk van és jól táncolnak, így érdemeltek egy tapsot mindenkitől. Meghajoltak, innen meg nem volt senki. Én nem táncolok, majd pom-pom lány leszek (talán), de addig is nem megyek biztosra. Kicsöngettek én meg Jade után rohantam.
-Jade! Jade!!- ordítottam utána futva. Végül utolértem.
- Igen?- kérdezte, miközben a zsebében kereste a kártyáját.
- Taníts!- kérleltem.
- Matek, kémia? Vagy mi?- értetlenkedett.
- Atltétika. Légyszíves!- könyörögtem.
- Majd még beszélünk erről, de most sietni kéne, mert föcire készülök. Na szia!- mosolygott rám és elindult a terembe. Mondjuk tesiruhában volt, de nem nagyon érdekelte. Inkább szóltam neki. Azt mondta, hogy majd a mosdóban átvesz egy nadrágot, de a póló maradhat rajta. Mindegy, ez az ő logikája, ettől még az öltözőbe mentem öltözni.
Miután készen lettem fölmentem a terembe Eleanor-al. Becsöngettek, mi meg előkészültünk a következő órára. Mr. Jons jött be, egy aktatáskával és mögötte két nagyobb fiú jött. Együtt vittek egy nagy térképet, amit utána a tábla elé akasztottak. Jons megköszönte a segítségük és kezdődhetett az tanítás. Bemutatkozott, beszélt magáról és mondta, hogy ismételünk egy kicsit, így rámutatott az Amerikai Egyesült Államok nagy térképére. A földrajz megy, így sokszor jelentkeztem. Mr. Jons kedves tanár, szerintem jó lesz, ha ő tanít minket még egy ideig. Adott nekünk lapot és feladatokat diktált. Nem voltak nehezek (nekem), így gyorsan letehettem a tollam. Mikor a tanár az mondta, hogy fejezzük be, jelentkeztem is, hogy mondhassam a megoldást. Rám mutatott én meg lelkesen válaszoltam. Ezek mellett helyesen, így kaptam egy pluszpontot. Kicsöngetés után kimentem Eleanor-al a szekrényemhez. Technika lesz, így előpakoltam és indultunk a másik terem felé, ahol lesz a tantárgy. Lepakoltam egy asztalra és kimentem Eleanor-al a folyosóra. Visszamentünk a termünkbe, ahol elég sokan voltak. Aztán csöngetésig unatkoztunk, de ez van. A csöngő hallatán átmentünk a technikás terembe, ahol egy fiatal lány várt minket. Kb. 25-nek néztem volna, de nem tudom. Mosolyogva letette a cuccát a tanáriasztalra. Végül a tábla elé állt elégedetten és boldogan nézett körbe a teremben.
- Na sziasztok! Annyira vártam ezt a napot! Nemrég jelentkeztem ide, szóval most tanítok először..- egy kicsit izgatottnak tűnt, de szimpatikus... lány volt, mert nevezem annak.- A nevem Dianna.
Mi is bemutatkoztunk neki sorban, majd jött a feladat.
- Az első óránkon egy pólót fogunk csinálni, amit textil-filccel fogunk dísziteni. Bármit lehet rárajzolni, fő a kreativitás!- vigyorgott, majd letett egy köteg fehér pólót az első padra.
Mindenki odaszaladt és elkezdte méret szerint válogatni a ruhadarabokat. Kivettem azt, amelyik illett hozzám és visszaültem a padomba. Kiterítettem magam elé és gondolkoztam. Mi legyen rajta? Csak rágtam a szám szélét, végül fogtam egy rózsaszín filcet és elkezdtem mindenfélét rajzolni rá. El már teljesen odavolt, hogy mit rajzoljon előbb, mert rengeteg ötlete volt. Én meg csak össze-vissza díszítettem, mikor a csöngő hangosan kezdett el szólni.
- Kérlek adjátok be a munkákat, jövő órára osztályzom. Az aljára írjátok a nevetek!- nyújtotta a kezét, hogy belerakjuk az óraimunkáink.
Összehajtottam a darabot és odaadtam a tanárnak. Fogtam a munkafüzetem és a füzetem, majd Eleanor-al együtt kimentem a suliboxomhoz. Ez volt az utolsó óránk, ezért a dolgaim belerámoltam a táskámba és lementem az öltözőbe, mert ott volt a kabátom. Lent fölvettem és a barátnőmmel elindultam hazafelé. A belváros felé lakunk, így sok épület mellett elmegyünk. Éttermek, boltok, fodrászat meg ilyesmik. Épp egy kínai étterem előtt álltunk meg, mikor mondtam, hogy beugorhatnánk enni valamit. Bementünk, rendeltünk és egy asztalnál megettük amit kértünk. Tíz perc múlva tényleg mentünk haza, szóval a kapunál elbúcsúztam El-től. Bementem és megsimítottam a kutyusom fejét. A bejárati ajtónál elővettem a kulcsom. A használata után bementem a házba és rögtön megéreztem azt, hogy anya valamit csinál a konyhában. Odafutottam és jobban megszagoltam.
- Süti? Egyébként szia!- mosolyogtam anyura.
- Szia Perrie! Igen, süti. Kérsz?- nyújott felém egy tányért meg egy villát.
Bólintottam és szedtem magamnak egy kicsit. Leültem az asztalhoz és miután megettem, elindultam föl a szobámba. Bepakoltam a táskám és kicsit átnéztem a könyveim. Miután elismételtem magamban a dolgokat, bekapcsoltam a tévét és választottam magamnak egy jó filmet. Vagyis több, mint egyet, de mindegy. Szóval megnéztem egy megható filmet, a Titanic-ot, egy vicceset, a Családi Üzelmeket, végül horrorként a Carrie-t, aztán pedig egy kicsit a Star Wars-ból, de ez titok. Anya szólt, hogy vacsora.
Lefutottam a lépcsőn és leültem a helyemre. A testvéreim már a helyükön voltak, apa is. Anya kimerte a kaját, én meg gyorsan meg is ettem. Olvastam egy kicsit, laptopoztam és mentem zuhanyozni. Lefeküdtem az ágyamba és kicsit játszottam a mobilomon. Este, későn elaludtam.